Sajna nem voltam gépközelben, így utólagosan is HAPPY HALLOWEEN! Rokonokhoz járkáltunk. Elmentünk a temetőkbe. Az egyik temetőben láttam egy szép kriptát, benőtte a futónövény, de pont ezért volt szép.
Éjszaka ha előtte mentem volna el, a halovány holdfényében biztosan a hideg rázott volna ki. Elég lett volna egy aprócska huhogás, s tuti mindenki kellően lefehéredett volna. A láthatatlan rém, mely a frászt hozza rád. Lassan s ijedten sétálsz tovább, halk léptek követik távolodó alakodat. Megállsz ... hátrapillantva megcsillan szemedben a riadtság apró szikrája. Zihálva rohansz tovább, hátra-hátra pillantva a mély sötétségbe. Vajon mi lehet ez a lény?? A fák suhogása ahogy elrohansz mellettük. Érzed ... követ téged. A sírok között rohanva, s szinte alig látva, botorkálsz a mécsesektől izzó hantok felett. Ködbe borult az egész táj, lábadat alig látod. Előtted fűzfák sora lengedezik, hívogat, csábítgat a távolban megbújó romos templom felé. Az őszi falevelekkel kergetőznek előtted, s megakadnak lábaidnál, térdig érő kabátod gallérjában. Ködös s fojtogató a levegő. Reménykedni abban, hogy ha hátat fordítasz talán egy kiscica vár rád ... ne álmodj, még nem érhet véget e menthetetlen vágy.
Nincs menekvés, csak ha tovább lépsz. A sűrű fák mögül apró fények lopóznak köréd. Körbezárnak, küzdenek az éjjeli létért. Elsétálsz a sírok között a benőtt, s omladozó templomhoz. Résnyire nyitott ajtó előtt reszketve gondolsz e létre. Széttárod az ajtókat, besétálsz ... de senkit sem találsz bent. Élettelen minden, a termet benőtte a természet örök ura. Az oltárnál sötétben látszódó halvány alakok, mintha rád vártak volna. Közelítesz feléjük, s megtorpansz a első padsorok homályában. Ők nem mozdulnak, csak nesztelenül figyelnek téged. A hold lassan
besüt a színesre festett üvegeken, s ahogy lassan közelít az arcuk felé, a csukják is lekerülnek. Ilyen nincs ... ez nem létezhet ... hogyan lehetséges ... Közelebb jönnek a különös lények, körbefogják, s önelégül mosollyal vetődnek a megdöbbent áldozatra. Lefogják, s sisakot nyomnak a fejére, kezébe pedig sűrű vörös bájital kerül. S mindenki egyszerre sikítja a mécsesektől izzó élettelen temető levegőjébe, hogy Happy halloween!!!
Nos, mi is ebből a tanulság. Egyedül sose menjetek éjszaka a temetőbe, csak ha nem vagytok mazochisták. Olyan ember nincs aki ne félne egy kicsit is a sűrűn sötétségbe burkolódzott temetőben. Csak éppen, nem volt megfelelő élménye, mely életre keltette volna e földöntúli érzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése