2011. július 31., vasárnap

Gackt - YELLOW FRIED CHICKEN /koncert előkészületek/

   Ahhoz képest, hogy nem most rendeltem meg a koncert kegyeket, gyorsan eltelt a várakozási idő. Jövőhéten csütörtökön már koncert is. Várakozással tölt el, izgulok, s várom azt a pillanatot, hogy ott legyek végre, s láthassam Gackt-ot, élőben. Annyira hihetetlen és csodálatos érzés lesz.
  Mióta csak belekerültem a Japán és az animék világába, imádom Gackt-ot. Nekem ő a példaképem.S pont ezért készülök ennyire erre a koncertre.
  Így elhatároztam, hogy mély tiszteletet állítok annak a napnak, mikor ő idejön. Kigondoltam, hogy beszerzek egy mellényt, és a koncert emblémáját rávarrom a hátára. Először csak kósza ötlet volt aztán, ... úgy döntöttem, hogy nem is olyan hülye ötlet ez. Így beszereztem pár dolgot, ami kell majd ehhez.
- filc anyag (piros, és rózsaszín)
- cérnák
... na meg a mellény amire mindent felvarrom.

   A koncert logóját egész gyorsan összehoztam, nem sok időt töltöttem el vele, inkább csak a szárnyaival. Amúgy az egész megvolt egy 10-20 perc alatt (pedig közben mást is csináltam). Szóval miután megrajzoltam ezt egy rajzlapra, szépen körbevágtam, végül még vetettem rá egy pillantást, hogy megfelelő-e. Kiderült, hogy elsőre jó lett (hihetetlen).   
   A kapott sablont gombostűvel rárögzítettem a piros filcre, és egy alkoholos filccel halványan körberajzoltam. 
   Majd kivágtam, és ezt kaptam.


   Aztán fogtam a kapott kis mintát, és a mellény hátára tettem. Beállítottam úgy, hogy jól álljon, egyformán, vízszintesen stb. S miután megfelelően állt, ismét a gombostűkkel rögzítettem az anyagra, hogy könnyebben tudjam rávarrni. 


  A rögzítés után már könnyen ment, mehetett volna a dolog. Csak ugye eddig nem igazán varrtam fel így filc anyagot, és hát igen ... a hülye a saját kárából tanul. Tanács másoknak: 1: ha varrod fel, a cérnaszál mindig a felvarrandó anyag alá kerüljön, mert ki fog látszani, és kicsit esztétikai hibás lesz, mint az enyém. 2: sose húzzátok meg nagyon a cérnát, mert berántja az anyagot, amit csak később veszel észre, mire felvarrod az adott területet (akkor adja ki, hogy milyen is lett). Ja, és mindig ellenőrizni, mennyire lett jó az addigi felvarrás.
   na de visszatérve a készítéshez. A varrással egy egész délután bénáztam, s a végére már mindenem fájt, volt hogy bontottam, mert elrontottam, viszont mikor befejeztem örültem is, meg nem is. A szemeimben egy kicsit más eredmény lebegett.


Valamint egy kicsit közelebbről a felvarrt minta. Most fog látszódni, hogy nem olyan lett, mint amit akartam, vagy amilyen maga a sablon volt. 


Ezzel az embléma varrása be is fejeződött. De ha még egyszer belekezdenék, biztosan másképp csináltam volna pár dolgot. Na de sebaj. Lényeg, hogy annyira nem lett gázos, és mégis csak az én kis művecském. 

   Majd azon agyaltam, mi lenne, ha az elejére ráírnám, hogy ガクト - Gackt. Ehhez használtam fel a rózsaszín filcet. Megterveztem az írásjeleket. Ugyanúgy egy rajzlapra, majd körbevágtam. A kapott sablonokat a filcanyagra rögzítettem.



  A rögzítés után ezeket is körberajzoltam, majd kivágtam. Vigyázva arra, hogy vmennyire az írásjel íve megmaradjon. Nem lett volna jó, ha mondjuk a ガ szótag katakanája, mondjuk hiraganának látszódjon. 


Majd felrögzítettem őket, az eddigi módon.


  Megint következhetett a varrás. Ez már sokkal könnyebb volt, és tapasztalatom is volt, hogy hogyan csináljam. Meg is látszik, jobban sikerült, mint a háta. ^^ 



   Ezzel a mozzanattal be is fejeztem a koncert rucim készítését. Bár még raktam rá pár kiegészítőt. A mellény belső szélét körbevarrtam fekete csipkével. Ami hihetetlenül feldobja, és végképp különlegesnek, s eredetinek látszódik. Illetve az elejét összefogtam egy láncfüggővel, még ha nem is kapcsolom be, de a lógó lánc, nagyon jól mutat rajta. 

Hát ennyi lett volna a ruhám kulisszatitka. Amint meglesz a koncert, arról is beszámolók. ^^ 

2011. július 25., hétfő

一緒に風と (いっしょにかぜと) - Együtt a széllel

   A vonatozás szokás szerint ihletet ad. Többet kell utazgatnom. Jó kis művecskék születnek ilyenkor. ^^

Most is látszódnak a távoli remények,
Nem tudom hogy mikor, de belém égtek,
Nem változnak bennem ezek az érzések,
A szívem már örökre ilyen lesz.
Utolsó erőmmel még folytatni képes leszek,
Míg az utolsó hópihe is lehull a földre.
Emlékszem a homályos emlékekre,
A felhőkben, a távolodó reményeket.
Szerettem a sosem változó énedet,
A vöröslő könnyeket,
Melyeket a hajnal színezett,
Már sosem feledem,
Örökre magamba vésem.
Tanítsd meg nekem ...
Miért fáj, ha érezni kezdek,
Ha szívemet feltárva lángra kelek.
Mondd meg nekem ...
A szél nekem miért sírva énekel,
Oly gyenge vagyok én ... válts meg.
Ébressz fel engem ...
Hallani szeretném ...
A hangodat, az elpusztíthatatlan reményeket.
Látni szeretném ...
Az árnyakban megbújó apró lényedet,
Halkan s csendben súgom meg néked ...
Hallani szeretném a feltámadó érzelmeket,
S látni szeretném mosolygó énedet.
Tanítsd meg nekem ... a felhők nyelvét,
Mondd meg nekem ... mit is jelentenek,
Mutasd meg nekem ... rájuk hogyan nézhetek.
Ébressz fel ... hisz erősebbé válni szeretnék,
Mindig is, eddig a pillanatig felejteni nem voltam képes.
Addig a napig, míg vissza nem térek,
Tanítsd meg  ... hisz az ég dalát úgy szerettem,
Elveszíteni hát nem szeretnélek.
Felhők alá réved tekintetem,
Felhőket szabdalja a szélmalom kereke ...
Belekavar a szél lehelete,
Bárányfelhők repkednek szerte-széjjel,
Formálódnak s rám nevetnek,
A felettük repkedő szárnyas lényre.
Behunyom szemeim, sosem felejtelek el,
Álompor hull könnyes szemeimre,
Már látom mit mutattál nekem,
Szavaidat mit nekem súgtál nem feledem,
Szívemben őrizni örökre képes leszek.