Ha útjaink elválnak ...

  " Magányos a nappal, magányos az éjszaka, a szemeim már sosem fognak felszáradni. Csak a rosszra tudok gondolni, arra, hogy miért alakultak így a dolgok most is. Mégis reménykedem, talán ha szívemben begyógyul a heg, talán én is boldogabb lehetek ... de addig várok türelmesen. Még van időm, mely e létben kijutott nekem, hát várj meg engem. Mikor majd az én csillagom is lehullik a horizont alá, ott várj meg engem, drága szerelmem"

Késő esti álmok ... avagy beteljesületlen vágyak

  Lassacskán minden mi e léthez köt semmivé lesz. A csodás naplementék melyek eddig éltettek, a teliholdas éjszakák mikor a csodákról álmodoztam, mikor azt hittem bármi megvalósulhat ... csupán az égik kell majd repülni. Sajnos ... ez az álom sosem fog beteljesülni.
  Hiszen az álmaim itt most véget érnek. Mostantól nem fognak rossz álmok gyötörni. A mai naptól kezdve minden más lesz, minden mit eddig nem tudtam véghez vinni, megteszem. S bármi nehéz is legyen, átvészelem, hiszez az én utolsó évem. Az én utolsó évem, melyben mindent beleadok, hogy elérjem a célom, mert a cél itt van előttem, csak kikel nyújtanom a karomat, s jó erősen megmarkolni. Hiszen eddig minden megtettem, igaz? Most már elérhetem a célom, igaz? Én mindent beleadtam, úgyhogy elég lesz már, ugye? Most már pihenhetek, igaz?Hiszen mindent betudtam fejezni, ezért ... ezért ... mehetek a célom felé, ugye? Bőven elég volt. Egy életre elegendő boldogság zsúfolódott bele kicsiny életembe. Az utolsó év, amikor még egyszer mindent beleakarok adni. Ha bár eddig sok minden történt, habár néha fájt vagy néha szenvedtem is, boldog voltam, hogy mindent megpróbálhattam ... mert a célom az volt, hogy boldog legyek ... mert nem voltam egyedül ... de ... mindig elhagytak ...
  Álmokat kergettem a hűvös szellővel. Reményeket, melyeket reménytelenül kerestem. De most ebben az évben minden véget fog érni.
  Lassú lépteim a tengerparton, a tenger habjai ahogy a lábamat nyaldossa, igen. Elérem a célom. Harcolnom kell, s ha most egyedül is vagyok, én így is erős leszek. Hiszen mindig egyedül voltam. Egyedül harcolni az ősi erővel, kardot rántani majd eléje tartva s remegő lábakkal a szemébe nézni.

  Ezzel ér majd véget a lét nekem, mi e földön kijutott. Harcolva, s talán túl sem élve, de megpróbáltam. Lehet hogy alulmaradok, de boldog leszek, hiszen itt járhattam. S boldog emlékeket magamba zárva szállok majd fel a felhők fölé, hol majd magányosan várom a boldog emlékeket. Reményeket, álmokat s vágyakat várva. 

私が生まれたかしら。このことをけっしてわかりません。たぶん、このたしが百年ご休みま

しょう。しかしそれまで、この生活を生きなければなりません。いつ空を見えたら、心が幸せ

だろう。

ずっとずっと。。。ずっといつまでも。

追悼歌 (ついとうか ) Gyászdal

Figyeltem ahogy lassacskán eltűnsz mellőlem
Mi mást  tehettem volna még, kiáltottam utánad
Amíg könnyeim el nem párolognak ...

Érzések melyeket bennem hagytál mély sebbé lettek
Hisz tudod, elfelejteni sose tudlak téged.

Ha szárnyaimat a magasba emelkedhetném,
Ha erős karjaimmal mindent ketté törhetnék

Talán utolsó hangjaimra még felfigyelsz
Mikor majd abbahagyom a gyászénekem.

Messze hol nem láthattalak tisztán, megálltál ...
Halkan azt mondtad nekem "éljek, mintha sose lettem volna"
Éljek, mintha nem lenne más mód a harcra
Egyedül lépjek tovább, a magány útjára.
Remegő ajkaim hangtalanul mozogtak
Nem tudtam hangot adni, nem volt mit mondani.
A halott érzelmek a semmibe vesznek
Csillagok fényénél még láthatom eltűnő alakod.

A boldog emlékek pillanatai nem vigasztalnak
Most már nem gyógyítják be mély sebeimet.
Egyedül maradva e úton, csupán harcolni kéne
Ahogy a csillagok is eltűnnek, ha a hold felkel
Egyszer mindenki visszatér oda, hol minden a semmibe vész el.
Felesleges búcsút venni, hisz úgysem fogunk rá emlékezni.

Míg törött szárnyaimmal repülni nem tudok
Emlékeimből kiakarok törölni mindent
A boldog emlékek pillanatai nem vigasztalnak,
Most már nem gyógyítják be mély sebeimet.

Emlékeim melyeket feledni szeretnék, melyekre nem támaszkodhatom, nem feledem
A dallam, melyet nekem énekeltél, nem felejtem
Ám e lét tovább lép, mígnem el nem tűnik végleg mindenem.

De ezt az érzést, mely menthetetlen
Csak létem mélyére zárhatom be.

不死身の夢 (ふじみのゆめ) Halhatatlan álmok

Hallom a dalt, mely nem hagy aludni
Mindig ugyanazon érzések jönnek kísérteni

Testem, mely még most is rád vár
Lelkem, ebben a világban talán még megvár.

Érzések dallama csillámként hullanak rám,
Ebben az oszladozó sötét világban.

Mindennapi csodák, melyek eddig léteztek, eltűntek
Semmit sem tudok már, végleg eltűnök.

Hófehér hó egyedül énekel
Vajon tudom-e még milyen a szerelem rezgése?

Egyedül biztosan nem létezhetem
Egyedül reménytelen e lét, hát éltess engem.

Hullanak az emlékeim szikrái,
Míg csak lelkem el nem vész végleg.

Szeretlek téged még most is
Álmot szövő szemeim többé nem látnak semmit.

Hófehér hó egyedül emlékezni nem tud
Város fényei, melyre még emlékezni tudok.

Az én utolsó bátortalan dalom ...
Emlékeim szikrái hullanak a pusztulás habjaiba.

Neked küldöm ezt, míg el nem tűnök
Hát emlékezz erre az időre, kérlek.

A csillagok is mosollyal búcsúztatnak
Milyen lesz az utolsó lélegzetem hangja?

A gyöngyök is értékesek lesznek, ha eltűnnek onnan
Vajon én rám is emlékezni fognak?

Hófehér ködfátyol borítja be a tájat
Szerelmem sosem alszik ki irántad
Az örökkévalóság lángja
Ez a mérhetetlen csoda mámora ...

Air cosplay

   A napokban a kedvem pont úgy tűnt el, mint most a hó. Lassan s csendesen, senkit sem háborgatva. Semmit sem akarok csinálni, csupán merengni magam elé, nézni a vöröslő falakat, a lágyan ringatózó függönyöket. Nem gondolni semmire sem. Hiszen most még az élethez nincs kedvem.
   Viszont az idő majd mindent megold. Hiába agyalok rajta, attól nem lesz jobb. Máskor is volt már így, s előbb-utóbb akkor is elmúlt. Miért ne lenne így most is?? Minden mi most nem éltet, talán holnap reggelre más színben fog tündökölni nékem. S talán a nap fénye is végre kibújik a felhők rejtekéből. Tudom jól ... másképp kéne mindenhez állnom. A csend játékát hallgatva, most nem tudok szabadulni ebből a világból. Túl szép s megnyugtató ahhoz, hogy felébredjek ... még itt akarok maradni, s élvezni a megnyugtató muzsikát.

  " Utolsókat lélegzik a kietlen táj a hófehér harmatból, s talán ő is tudja jól
    Holnapra az ő álmai is örökre az égbe szállnak, hol mindig fénye áradhat. "

  Na de most ideje a lényegre térni, s a rossz dolgokat a hátunk mögé hajítani. ^^ S most az én kedvem is jobb, hogy e sorokat írhatom.

地域きれいですねえ。

雪国をみます。。。夢の事、大切な事があります。

どこで夢が終る。。。全部懐かしいになる。。。

夢は、　どこに向かっているんだろう？

それは、　大切なゆめの。。。

大丈夫。。。苦しいこと悲しいことみんな溶けてゆく。。。この空にすいこまれるように。。。

明日から。。。楽しい冬休みがはじまる。。。

夢を見るの、俺も見る、空の夢。。。夏休みに入ってからずっとなの。

夢は、　どこに向かっているんだろう？　なんだろう。。。彼女はいつもひとりきりで。。。大人になれずに消えてゆく。。。

ああ、今夜も空の夢。。。雲の上き。。。気持ちいい。でもやっぱり　夢は時間を繰り返している。。。風はこんなに気持ちがいいのに。。。飛んでく先は未来じゃない。。。

往人。。。夢が時間をさかのぼりはじめるとね。だんだん。。。女の子の身体は動かなくなる。。。

はじまりはおだやかだけど。。。そこからさきはあっという間で。。。何もできなかった。。。あなたは動けてほしいの。。。

ひとりぼっちで空の夢を見る女の子と出あったら。。。

ふたりのこころ近付けば　ふたりとも病んでしまう。。。そしてふたりともうごかない。。。とても優しいいこだったの。。。優しくて。。。強いこだった。。。だから言ってくれたの  " わたしからはなれて"って　。。。そして私は生き残った。。。その子を置き去りにして。。。ふたりでいれば、ふたりとも。

これで失礼します。

おやすみなさい！！