Hallom a dalt, mely nem hagy aludni
Mindig ugyanazon érzések jönnek kísérteni
Testem, mely még most is rád vár
Lelkem, ebben a világban talán még megvár.
Érzések dallama csillámként hullanak rám,
Ebben az oszladozó sötét világban.
Mindennapi csodák, melyek eddig léteztek, eltűntek
Semmit sem tudok már, végleg eltűnök.
Hófehér hó egyedül énekel
Vajon tudom-e még milyen a szerelem rezgése?
Egyedül biztosan nem létezhetem
Egyedül reménytelen e lét, hát éltess engem.
Hullanak az emlékeim szikrái,
Míg csak lelkem el nem vész végleg.
Szeretlek téged még most is
Álmot szövő szemeim többé nem látnak semmit.
Hófehér hó egyedül emlékezni nem tud
Város fényei, melyre még emlékezni tudok.
Az én utolsó bátortalan dalom ...
Emlékeim szikrái hullanak a pusztulás habjaiba.
Neked küldöm ezt, míg el nem tűnök
Hát emlékezz erre az időre, kérlek.
A csillagok is mosollyal búcsúztatnak
Milyen lesz az utolsó lélegzetem hangja?
A gyöngyök is értékesek lesznek, ha eltűnnek onnan
Vajon én rám is emlékezni fognak?
Hófehér ködfátyol borítja be a tájat
Szerelmem sosem alszik ki irántad
Az örökkévalóság lángja
Ez a mérhetetlen csoda mámora ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése