2011. január 8., szombat

Air cosplay

   A napokban a kedvem pont úgy tűnt el, mint most a hó. Lassan s csendesen, senkit sem háborgatva. Semmit sem akarok csinálni, csupán merengni magam elé, nézni a vöröslő falakat, a lágyan ringatózó függönyöket. Nem gondolni semmire sem. Hiszen most még az élethez nincs kedvem.
   Viszont az idő majd mindent megold. Hiába agyalok rajta, attól nem lesz jobb. Máskor is volt már így, s előbb-utóbb akkor is elmúlt. Miért ne lenne így most is?? Minden mi most nem éltet, talán holnap reggelre más színben fog tündökölni nékem. S talán a nap fénye is végre kibújik a felhők rejtekéből. Tudom jól ... másképp kéne mindenhez állnom. A csend játékát hallgatva, most nem tudok szabadulni ebből a világból. Túl szép s megnyugtató ahhoz, hogy felébredjek ... még itt akarok maradni, s élvezni a megnyugtató muzsikát.

  " Utolsókat lélegzik a kietlen táj a hófehér harmatból, s talán ő is tudja jól
    Holnapra az ő álmai is örökre az égbe szállnak, hol mindig fénye áradhat. "

  Na de most ideje a lényegre térni, s a rossz dolgokat a hátunk mögé hajítani. ^^ S most az én kedvem is jobb, hogy e sorokat írhatom.

地域きれいですねえ。


雪国をみます。。。夢の事、大切な事があります。





どこで夢が終る。。。全部懐かしいになる。。。



夢は、 どこに向かっているんだろう?



それは、 大切なゆめの。。。



大丈夫。。。苦しいこと悲しいことみんな溶けてゆく。。。この空にすいこまれるように。。。



明日から。。。楽しい冬休みがはじまる。。。



夢を見るの、俺も見る、空の夢。。。夏休みに入ってからずっとなの。



夢は、 どこに向かっているんだろう? なんだろう。。。彼女はいつもひとりきりで。。。大人になれずに消えてゆく。。。



ああ、今夜も空の夢。。。雲の上き。。。気持ちいい。でもやっぱり 夢は時間を繰り返している。。。風はこんなに気持ちがいいのに。。。飛んでく先は未来じゃない。。。




往人。。。夢が時間をさかのぼりはじめるとね。だんだん。。。女の子の身体は動かなくなる。。。
はじまりはおだやかだけど。。。そこからさきはあっという間で。。。何もできなかった。。。あなたは動けてほしいの。。。
ひとりぼっちで空の夢を見る女の子と出あったら。。。
ふたりのこころ近付けば ふたりとも病んでしまう。。。そしてふたりともうごかない。。。とても優しいいこだったの。。。優しくて。。。強いこだった。。。だから言ってくれたの  " わたしからはなれて"って 。。。そして私は生き残った。。。その子を置き去りにして。。。ふたりでいれば、ふたりとも。



これで失礼します。
おやすみなさい!!









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése