Réges-régen, mikor még e világ más volt. A felhők s az ég is eltért a mostanitól. Csodás s a mai szemnek oly hihetetlen dolgok történtek. Mégis, akkoriban élt egy olyan faj, mely még az emberekben is nagy félelmet keltett. Fogva tartották őket, mert nagyon különleges szárnyaik voltak. Az emberek attól féltek, hogy a szárnyaik segítségével el tud repülni az istenekhez. A Yokujin-ek olyan lények voltak, akik képesek voltak közvetlenül beszélni az istenekkel, tudtak harcolni az éhínség és járványok ellen, s képesek imádkozni és megtisztulás hozni.
Ám az miatt, hogy zárva voltak, csak még jobban vágytak az végtelen kékségbe. Ahogy egy madárnak sem lehet megtiltani, hogy repüljön, úgy őket sem lehetett ettől megfosztani. Vágytak oda, ahova ők tartoznak. Lehetséges, hogy féltek tőlük, hiszen nagy erejük volt, mégis ... ők nem voltak kegyetlenek.
Mikor az utolsó közülük el akart menni, hogy végre normális életet kezdjen, sajnos utol érte a végzete. Szárnyait széttárva repült fel az ég felé. Magasra, s oly kecsesen. Ám az üldözői nyílzáport küldtek feléje, s hiába is akart volna menekülni, reménytelen.
Magasan szárnyalt a holdfényes égen, mikor az első nyilak eltalálták. Majd sorozatosan a többi, mialatt a szerzetesek átkot szórtak rá. Egy olyan átkot, mely nem csak őt bénítja meg, hanem az összes reinkarnációit is. S akik segíteni akarnak rajta, azok is hasonló sorsa jutnak. Körül fogja az átok, míg csak nem mozdulni sem bír. Egy helyben lebeg, míg az átok örökre magába zárja. Az anyjától örökölt átok is csak ront helyzetén. S így jár minden reinkarnációja. Az átok, amelyik legyengíti azokat, akik törődnek a Yokujinekkel annyira, hogy végül a halálához vezet majd.
Az átok, mely fogva tartja e lány lelkét, egy nap majd megtörik. Mikor ez megtörténik, a lelke visszatér majd a földre és valószínűleg újra belekerül az körforgásába. De egy Yokujin lelkét olyan elhelyezni egy emberben, mint az óceán vizét áttölteni egy kis edénybe. Mielőtt áttöltődhetne, az edény el fog törni. A lány lelke visszatér a körforgásba anélkül, hogy meggyógyulna.
Ez már nagyon régen volt. S azóta rengeteg idő eltelt, s rengetegszer is született újjá e lány. Mégis ... nem olyan könnyű őt megmenteni. Hiszen az átok alól nem könnyű megszabadítani. Mégis lesz majd valaki aki megtalálja őt, s segíteni fog neki. Lehet hogy nem ő, de akkor majd valaki más, egyszer majd biztosan megmenti őt.
A lány fent az égben folyton csak szomorú álmokat lát és nincs senkije. Nem lehet boldog, ezért nem tehet semmit, csak annyit, hogy szomorú dolgokról álmodik. A hátán megsebzett szárnyak vannak. Melyeknek nagy misztikus erejük van. Ezek a szárnyak magukban tárolják rengeteg ember emlékeit.
Ha majd egyszer valaki megtalálja őt meséljen neki sok vicces történetet és szabadítsa meg őt a szomorú álmaitól.
" Erő ... szél ... Most ... az ... amit mi végül megöröklünk ... Egy álom amit a csillagok látnak ...
Szárnyak, melyek a távoli Ryukyu-ba valók ...
Egy út a lelkünknek ... "
" Ha tehetném egymásba fonnám a szárnyainkat ... és repülnénk a nyári égen, ahová csak szeretnénk ... "
Ízelítőnek most ennyit, menni kéne aludni.
