Mindig mellette voltál, mindig hallgattad érthetetlen énekét, akkor miért nem érted?? Az ég hóval borította a kopár tájat. Fent a magasban hol talán még az égi másvilág is létezik, télen még mi is megtudhatjuk milyen is az.
Minden fehér, s e világot is körülszövi valami varázslat. Tudod milyen érzés mikor a hópihék lassan rád hullva betakarnak. Nézted már valaha úgy a hóesést, hogy tekinteteddel az eget kémleled? Nézed, ahogy eggyé válsz a fentről lehulló tollpihékkel? Igen, a tollpihékkel. Szerintem a hóesés olyan, mintha apró s könnyű tollpihék hullanának az égből. Gyönyörű látvány.
A hó, mely az örökkévalóságnak énekel, a hó, mely szívedig hatol, most csak neked hullik. Legszívesebben csak nézném, ahogy esik, semmire sem gondolva. Úgy, mint akkor, most is csak álmodok a reményekről.
" A havas égbolt alatt megállok ... s mialatt az eget nézem, szívemben nosztalgikus érzések támadnak. Viszont ...
én is tudom ... rossz álmaim egyszer véget érnek. Ma? Vagy holnap? Még nem tudom.
Addig viszont érdekes álmokat álmodok.
Álmaim véget érnek, létem véget ér. Az élet nélkülem fog folytatódni. Ha álmaim folytatódnak, boldog válhatok.
Vidámmá válhatok, így érzem.
Nemsokára minden véget fog érni ... "
Ma reggel gyönyörű volt a táj. Szidtam is magam, miért nincs nálam a fényképező????? Na, így jártam. Legközelebb nálam lesz. Rakok fel pár képet, amit munka után csináltam.
Most csak ennyit rakok fel. Legközelebb a többit. Valamint ha lesznek újabb képek, azokból is teszek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése