B.U.É.K 2011

 

新年あけましておめでとうございます。

   Sziasztok. Mindjárt vége van ennek az évnek is. Így még mielőtt véget érne, mindenkinek Boldog Új Évet!!!
Sok minden történt ebben az évben. ^^ Sok mindenkivel megismerkedtem, főleg az animeconokon. Felejthetetlen emlékeket zártam magamba. Melyeket örökre magamban őrzök majd.
   Na de. A következő évet mondhatjuk úgy hogy "tiszta lappal" kezdjük. Új év, új események, új feladatok ... s ezt ki hogy teljesíti, majd elválik. Az évek gyorsan suhannak felettünk. Észre sem vesszük, hogy is telnek. Mégis, van bennem egy érzés, mely sosem fog változni. Hiába is fogok idősebb lenni, attól még ugyanaz a gyerek fogok maradni. Az idei nyáron, a jövő nyáron, még a sokadik nyáron is. ^^ Sosem fogok változni. Az érzések melyek bennem vannak, örökre a lelkembe égették magukat. Noha szinte minden változik körülöttem, a táj, az emberek, de ez sosem fog változni.
   Az 2011-ben szeretnék sok mindent valóra váltani. Az álmaimat, melyek eddig csak árnyként kísérték léptemet. Lehet hogy nehéz lesz, sok lemondással jár. S lehet hogy ellenvetéseket váltok ki azzal, amit megvalósítani szeretnék, de ... ez az én életem. Mikor merjek változtatni, ha nem most.
   A jövő év a kínai horoszkóp szerint a nyúl éve lesz. S aki ebbe a jegybe tartozik, most kell lépnie, hiszen most fog minden úgy állni, hogy neki kedvezzen. Én is a nyúl jegybe tartozok. Pontosan ezért szeretnék sok mindent megvalósítani.
   Erősen ragadjátok meg a nyuszi farkincáját és ne engedjétek el. Váltsátok valóra minden álmotokat.

BOLDOG ÚJ ÉVET!!!!


新年あけましておめでとうございます。

 

メリークリスマス

  Élfélt ütött az óra, s így az idei karácsony is véget ért. Mivel nem tudtam korábban írni (nagy volt itthon a nyüzsgés), így most teszem meg.
  Sajnos nem volt fehér karácsonyunk, tavaly sem volt. Talán majd jövőre. Ha majd az égiek is úgy akarják, talán akkor majd végre fehér lepelbe borulhat a fekete táj. Latyak, s tócsák helyett talán hóba léphet csupasz talpunk hegye. A hófehér táj, mely hívogatva skandál egy halhatatlan nótát.
  Kiállsz a havazásba, felnézel, s ahogy lassan rád hullanak a nagy hópelyhek, érzed, ugye? Ahogy gondolataid lassan egyé válnak a vakító tájjal. Csak nézed a lehulló csillagport, próbálod megtalálni azt az egy pihét, mely hozzád tartozik. Fürkészed, kémleled e végtelen eget. Míg csak meg nem leled. Széttárt karokkal hunyod le szemeidet, s talán most te is érzed. A lehulló csillámporok koppanását. Csilingelnek, táncolnak ahogy hajadra hullva a földre huppannak. Széttárt karjaidat az ég felé emelve nyitod ki szemeidet. Hihetetlen most e képzelet, mely benned kerekedik. Olyan, mintha te magad is a fellegekben lebegnél. Suhansz, repülsz, s a szél szele emel fel. Egyre feljebb, míg csak fel nem érsz a magas felhők közé. Onnan csodálva nézed a lehulló hópelyheket. Mosoly lopódzik szótlan arcodra. Egyre feljebb és feljebb, fel a végtelen kietlenségbe. Megállsz, mély levegőt véve engeded el magadat. Hagyod hogy a föld ereje magához vonzzon. Zuhansz lefelé a felhőkön keresztül. Sorban egymás után, miközben a feletted hulló havat méregeted. Mily csodálatos e valószínűtlen képzelet. A földtől pár centire váratlanul megállsz, mintha csak mindig is így akartad volna. Szárnyaidat széttárva érintik lábaid a talajt. Hófehér ruhád most végre lágyan simul alakodra. Összezárt tenyereidet előrenyújtod a hófedte táj felé, hajadat örökre befedte a tél leple. Szétnyitott tenyeredből csillogó hópihék szállnak fel, hogy újra a többiek között végezzék be utukat.
   Most azt hiszed, mily valószínűtlen e álom? Hogy lehetetlen hogy ez valóra váljon? A csodák igen is léteznek. Higgy bennük!! Nem kell másokra hallgatni. Ne higgy az ártó szavaknak. Csakis magadban. Ha hinni akarsz bennük, ha hiszel bennük, hát kiáltsd világgá. Ha a sellőkben hiszel hát kiáltsd azt. Ha a vámpírokat imádod, akkor szívből kiáltsd " Hiszek, hiszek a vámpírokban".  Hiszen a valószínűtlennek hitt dolgokat, csakis te tudod megvalósítani. Nem erről álmodnak az angyalok is???

楽しいクリスマスをお過ごしください！

信頼の最後の歌 (しんらいのさいごのうた ) A hit utolsó dala

ラレーヌ (Lareine) を聞きながら詩を作りました。

Ébredezik a hajnal az esti szellőben

Éled a mérhetetlen vágyakozás irántad

Magányosan nézek ki az ablakon át

Melyet hófehér jégvirágok ékesítenek ismét

Remegő lábaim,

Könnyekkel küzdő szemeim,

Vajon mikor ér véget rémálomtól ittas létezésem? 

Hátamba hasító nyilalló fájdalom

A távolban halott virágok dalát hallom

Halk s talán te sem hallod ...

A minduntalan eltűnő fényüket.

Énekelnek a vöröslő halott tájnak,

Sosem ébredek már fel, mert ez itt a vég.

Semmibevesző álmaim mezején,

Mikor e lét már rég nem éltet

Szívem dobogása egyé olvadt az esővel,

A virágokat beborító karmazsin nedűvel

Ujjaim nem keresik többé az égi világot

Szemeim nem fürkészik már soha a varázslatot.

Élettelen testem ,még most is

Itt a sötétség mélyén is reménykedik

A vöröslő rózsaszirmok melyek örökre eltűnnek,

Álmaim is a semmibe vesznek.

Nem tudtam őket a magasba emelni,

Nem volt erőm őket megvalósítani.

Ennyi lenne hát, a kietlenség határán állva

Árnyékaink mindig keresni fogják egymást.

Még ha elérhetetlen s valószínűtlen is

Ismét keresztezik majd egymást.

Mindig keresni foglak ...

Végtelen ... s örök szerelem ...

Havas táj a világvégén ...

   Hóval takarózik a táj, melyet most leheletvékonyan bórit a zúzmarás lehelet. Lágyan ringatózik a csípős szél, vajon miről mesél?
  Mindig mellette voltál, mindig hallgattad érthetetlen énekét, akkor miért nem érted?? Az ég hóval borította a kopár tájat. Fent a magasban hol talán még az égi másvilág is létezik, télen még mi is megtudhatjuk milyen is az.
Minden fehér, s e világot is körülszövi valami varázslat. Tudod milyen érzés mikor a hópihék lassan rád hullva betakarnak. Nézted már valaha úgy a hóesést, hogy tekinteteddel az eget kémleled? Nézed, ahogy eggyé válsz a fentről lehulló tollpihékkel? Igen, a tollpihékkel. Szerintem a hóesés olyan, mintha apró s könnyű tollpihék hullanának az égből. Gyönyörű látvány.
  A hó, mely az örökkévalóságnak énekel, a hó, mely szívedig hatol, most csak neked hullik. Legszívesebben csak nézném, ahogy esik, semmire sem gondolva. Úgy, mint akkor, most is csak álmodok a reményekről.
 
" A havas égbolt alatt megállok ... s mialatt az eget nézem, szívemben nosztalgikus érzések támadnak. Viszont ...
én is tudom ... rossz álmaim egyszer véget érnek. Ma? Vagy holnap? Még nem tudom.
  Addig viszont érdekes álmokat álmodok.
  Álmaim véget érnek, létem véget ér. Az élet nélkülem fog folytatódni. Ha álmaim folytatódnak, boldog válhatok.
  Vidámmá válhatok, így érzem.
  Nemsokára minden véget fog érni ... "

Ma reggel gyönyörű volt a táj. Szidtam is magam, miért nincs nálam a fényképező????? Na, így jártam. Legközelebb nálam lesz. Rakok fel pár képet, amit munka után csináltam.

  Most csak ennyit rakok fel. Legközelebb a többit. Valamint ha lesznek újabb képek, azokból is teszek fel.

Air the 1000th summer - Megtörhetetlen átok (Folytatás)

" 消える飛行機ぐも僕たちは見送った

          眩しくて逃げたいつだって弱くて

                 あの日から変わらずいつまでも変わらずに

                          いられなかった事悔しくて指を放す。。。 "

Az Air anime Kasumi (香住) városban játszódik. Ami egy létező város. 

Ha tehetném elmennék oda, s megállva a tengerpartnál merednék a végtelen kék ég felé. Elgondolkozva azon. Vajon az a lány még mindig arra vár, hogy valaki megszabadítsa a kínzó álmaitól?? Vagy csak barátokat szeretne, akikkel boldogan élhet? Ezt sajnos nem tudom, de ha tehetném minden boldog emlékemet neki adnám. Talán akkor majd ő is boldog lehet. 

私の楽しい記憶をあなたにさしあげっましょう。

たぶん、彼女が幸せになる。

いつ空を見る、心の中で懐かしい感じが生まれています。

あなたの中で？　何を感じていますか？

  Az idő végtelen múlása, mely magával viszi e végtelen történetet. Mely mindig megismétli önmagát, mely mindig szomorú emlékeket hagy maga után. Vajon mennyi ideig még? 

  Egy napon majd, mikor ez az örök körforgás végre véget ér, akkor majd minden megnyugszik, s a történet is békés véget ér, de addig míg ez bekövetkezik mindig lesznek szomorú emlékek ...

  Most folytatom a Kasumi város és az anime közötti hasonlóságot.

神社前に ... A szentély előtt. (御崎神社)

A szentélyről s a közelében található épületekről egyenlőre csak ennyit találtam. Ha valahol még fellelek újabb képeket, feltétlenül felrakom.

この夢が終ったら、みんなで幸せになる。懐かしい感じが感じてと思います。

覚める (さめる) Ébredés

Élettelenül dobogó szívem
Egyszer majd rád talál!

Azon a vérfagyasztó éjszakán
Az élettelen hóvirágok újra sírni fognak.

Megállok ... e kietlen világ oly csodálatos.
Lehunyt szemekkel várom a holdat
A naplemente fényeinek utolsó pislogását.

Megfagy bennem a vér, a halhatatlanságról regél ...
Ezerszínű virágok hullanak a hóra.
Ujjaimmal nyúlok a hófehér dal után.

Hold az ég alatt sír,
Neked adja utolsó hófehér dallamait,
Utolsóként a hófehér éjszakába.

Most meghal létezni a halott szívem
Örökké repülő madár is feltámad egyszer.

Vöröslő vérszagú virágok nyílnak bennem
Neked adom utolsó hófehér rózsaszirmaimat,
Mosolygok arcot melyet megjegyzek.

Örökké hulló hóvirágok, egyszer ...
Csillagokká válnak.

Mondok neked egy igaz történetet,
Vajon megérted-e a hófehér idő múlását
Örökkön-örökké következik ...

Neked kell álmaim virágait vigyázni
E kietlen táj oly kegyetlen.
A lehulló hóvirágok sírnak ...
Égből hulló apró hópelyhek
Hópihék halhatatlan éneke.

Egyszer biztosan csillagokká válnak ...
Egyszer biztosan újjáéledek benned ...

Air - the 1000th summer - Megtörhetetlen átok

Régen, mikor az Air animét néztem, csak álmodoztam arról, hogy milyen jó is lenne abban a városban lenni, ahol a történet játszódik. Elképzeltem, ahogy a tenger mellett oldalra széttárt karokkal sétálok, s a hajamba fújó szellőt élvezem. Felnézek az égre, mely mindig annyi csodás színben szikrázott, a madarak melyek oly szabadon szárnyalhatnak. Csak álmodozni tudtam, hogy egyszer e városba léphessek.
   S ha nem is igazából, de ez a csoda tényleg megvalósult. Ugyanis, a város ahol az Air játszódik, létezik. Bennem is nagy megdöbbenést váltott ki. Hiszen ez az anime az én örök kedvencem. Akárhányszor is nézem meg, mindig meghat. Igaz az eleje még mondható vidámnak, de utalások vannak a későbbi szomorú végkifejlethez. Na de nézzük is meg azt a várost ahol az anime játszódik.
    A város neve Kasumi (香住). Kasumi Nyugat-honshún található. Irodalom, képzelet s vallásos miszticizmus vonzza e tájra az embereket. Ha valaki nem igazodik el, hogy hol is járunk éppen, íme egy kis segítség. 

   Kasumi viszonylag közel van Tottorihoz, de Kiotótól is ellehet oda jutni. Amim itt a lényeg, hogy egy valós helyszínen játszódik. Nem csak a helyszín valós, de még a templom is, a Kamio ház is. Az egész olyan, mintha egy álomvilágba csöppennénk. 

   Minden oly valótlannak tűnik, hiszen nekünk ez túl távoli, hogy megbizonyosodjunk róla. Van egy japán térképem, s azon is rajta van. Pont ott ahol e térképen is. S a képek amiket most felrakok, azok is alátámasszák, hogy igen is igaz. Bárcsak ott lehetnék, hogy saját fotóimmal mutathassam meg, mennyire is káprázatos ez a hely.

   Sajnos azt nem tudom, mennyire igaz az animében szereplő legenda, de ha nem is igaz, semmin sem változtat. Bennünk már úgyis összekapcsolódott a város a szárnyas Yokujin legendájával. Ha a város utcáit járkálva egyszer csak a templom előtt találnánk magunkat, szívünk azt súgná nekünk, hogy igenis léteztek. 

Mivel rengeteg képet találtam, így részletekben rakom majd fel őket. Bár ezek elég kicsi képet, de a következőkben lesznek nagyobbak is, s jobban meglehet látni amit kell.

Itt a szentély, ahol Kano a tollat találta.

Valamint a Kamio ház. 

Ez a kőtábla is Kasumi városában található. Sajnos nem tudom mi van ráírva, de ha lesz időm, utánakeresek a kanjiknak.

Következőre rakok még fel, de mára csak ennyit tudtam. Holnap meló. Aludni is kellene valamennyit. 

おやすみなさい、みなで。