Örök harc - 永遠の戦い。

Sűrű s sötét fellegek gyülekeznek felettem,

Mint hajdanán az özönvíz, végleg elnyel.
Terveim s álmaim voltak nekem,
Hogy e lét, melyet élek, szebb legyen.
Harcoltam, hogy mindez valós lehessen.
Most mégis a keserű könnyek némítanak el.
Reggel még a bánat emésztett,
De e érzés már haraggá lett,
A sors miért ily kegyetlen velem?
Folyton próbára tesz, küzd ellenem,
Hogy meddig bírom?
Magam sem tudom.
Szívem élénksége eltűnt,
Csak reménykedem, hogy még előkerül.
Lelkem darabkáit a fájdalmak legelik,
Addig-addig dézsmálják, míg csak tud szenvedni.
Keserű sóhajok, tovatűnő álmok,
Múló pillanatok ... semmit sem várok.
Hát ez ... mi mostan vagyok.