2011. május 21., szombat

2011 Tavaszi MondoCon - (アニメコン)

   Ez is gyorsan elmúlt. Mintha most lett volna, mikor még számolgattuk a hónapokat. Gyűjtöttük a kiegészítőket a ruhákhoz, próbáltuk minél hamarabb kész állapotra összehozni (ami persze mindig az utolsó pillanatokban elkészült ruhát jelenti).
 
   Na de, hol is kezdjem ...

   A con napján a többiekkel a Keleti pályaudvarnál találkoztam. S onnan célirányosan a Hungexpo. Gyalog mentünk, időnk is volt. Persze már teljes cp-ben. Mondanom sem kell, hogy mindenki úgy bámult rám, mintha vmi földönkívüli lennék. Többen is vissza-visszafordulva néztek utánam. S mire kiértünk a célhoz, bőven volt miről beszélnünk. Kitárgyalni, hogy ilyenkor vajon mit gondolhatnak a civil emberkék.
   Éppen, hogy kiértünk a Hungexpo-hoz vezető úthoz, mikor megláttam Jack-et. Odakiáltottam neki az út túloldaláról, szegénykém a forgalom miatt nem azonnal hallotta meg. Mikor meghallotta persze mindketten eszünket vesztve rohantunk át az úttesten (még szerencse, hogy egy rendőr sem látta azt a kis mutatványunkat). Miután kellően kiszorítottuk egymásból a szuszt, közösen mentünk tovább.
   Szép lassan előkerültek a többiek is. Elfoglaltunk egy közös helyet. Jómagam, mivel a szombati craftmanship-en versenyeztem, így egy kis időre elkellet mennem. A zsűri előtt is megkellet mutatnom magamat. S miután ezt megtettem a többiekkel elmentünk egy kis terepszemlére. Az ikertestvérkémmel folyton együtt mászkáltunk, s hála a rólunk készült képek is jók lettek.

Először is rakok fel pár képet a húgocskámról, meg rólam. ^^ Ugyanaz a cp, mint az ikrek. ^^







Ez volnék én, mint Will of the Abyss. ^^ 



   Olyan jó volt ebben a cp-ben lenni. Jól esett, hogy sokaknak tetszett. Kaptunk dicsérő szavakat, meg hogy olyan sokan lefotózták magukat velünk. 
   Gyorsan telt az idő, s már el is érkezett a craftmanship verseny. A függöny mögül néztük a többieket, s csodáltuk a szebbnél szebb cp-ket. Míg végül eljött az én időm is. A szokásos remegéssel, s az előre megtervezett koreográfia nélkül mentem ki a színpadra. Szinte arra sem emlékszem, hogy mit műveltem ott kint, csak ahogy a képeket néztem vissza, tudatosult is bennem, hogy milyen pózokat csináltam. 
Sajnos nyerni nem nyertem (igaz mást nem is vártam, sosem szoktam nyerni sehol sem, akkor miért pont most és itt kezdeném el?) Egy vmi mégis elszomorít ... sehol sem találok videót a szombati cosplay fellépőiről. Vajon miért nem?? Pedig úgy megszerettem volna nézni a többieket még 1x, meg persze a magam szereplése is rettentően érdekelne. ^^
   Rengeteg szép s igényes ruhát láttunk. Sok képet készítettünk, s még annál is több új ismerőst szereztünk. S mire észbe kaptunk, már vége is lett az első napnak. Olyan hirtelen, s váratlanul. Éppen hogy elkezdődött  a nap, már vége is lett az elsőnek. Megdöbbenve s szomorkodva búcsúzkodtunk. Bár az vigasztalt minket, hogy holnap reggel ugyanitt majd találkozunk. 
  Szétszéledt a banda. Én is elindultam a szállásomra. Ismerősöm szerencsére autóval eltudott vinni "haza". Haladtunk az autóval, amikor mellénk ért egy másik. Egy férfi vezette az autót, s mellette ült egy kis lányka. Nagyon édes volt a drága. Kiszemelt magának, s egyfolytában mosolygott, meg integetett. Mindig rám nézett, s úgy fordult, hogy mindig lásson. S egy másodpercre sem hagyta abba az integetést. Azt hittem ott rögtön megzabálom a kis drágát. ^^
   A vasárnapi nap is nagyon jó volt. S ekkor már nem kellett törődnöm a fellépéssel sem. Fotóztunk ezerrel, ismerkedtünk, meg elleptük a vásárló standokat. Megnéztük a perfomance-os fellépőket. A BATár-osok már megint nagyot alkottak. Imádtam. A másik kedvencem a Hetalia Asia volt. A többiek is jók voltak. 
   Mivel ezalatt a két nap alatt sok képet is csináltunk, így rakok fel párat ízelítőnek. 









   A többi képemet megtaláljátok itt. 


Végezetül a kis szerzeményeimről. 


  Azt igaz még nem tudom, hogy az őszi con-ra milyen cp-m lesz, de addig még van egy kis idő. Ha netán nem jönne össze, akkor a tavaszira vmi nagyobb kaliberűt szeretnék összehozni. 

皆、おやすみなさい。いい夢を。^^




2011. május 1., vasárnap

Édesanyámnak

母の日はまっかな薔薇でありがとう!

  E napon mit is mondhatnék, hogyan is fejezhetném ki, hogy én egyetlen anyám mennyire pótolhatatlan. Nincs megfelelő szó, se pompás virágköltemény, csupán egyetlen mód, mellyel valamiképpen visszaadni tudom .. a vers halhatatlan ereje. 

Napok óta azon töprengék,
Hogy eléd én miképpen állhatnék.
Hogy mondhatnám el mindazt a szépet,
Mit te én értem tettél.

Mikor még kicsi voltam,
S képtelen voltam a szóra,
Kedves mosollyal s pirosló arccal
Rám nevettél, oly lágy hanggal,
Oltalmazó karjaidban boldogan alhattam.

Lassan felnőttem, de te mégsem feletted,
Az emlékeket, melyeket benned elrejtettem.
Kis apró pillanatok lettek,
Nem sokak, de örökre ott lesznek.

Tudom mit érzek, szavakat keresek ...
A feljövő napsugarak, majd elmondani segítenek,
Hisz ők látnak, hallanak téged
Minden reggel, mikor szemeidet reá szegezed.

Akárcsak ők, úgy én is tudom,
Mit szívem mondani kíván ez alkalmon.
Szám szóra áll s hangot formáz,
Hisz te vagy az én édesanyám.

Se szavakba se versekbe nem önthető,
Hogy te nekem vagy mily jelentős.
Hisz e vers most csak neked szól, érted dalol,
Édesanyámnak, ki mindig értem harcol. 

お母さん いつもありがとう。いつも元気になる。