Édesanyámnak

母の日はまっかな薔薇でありがとう！

  E napon mit is mondhatnék, hogyan is fejezhetném ki, hogy én egyetlen anyám mennyire pótolhatatlan. Nincs megfelelő szó, se pompás virágköltemény, csupán egyetlen mód, mellyel valamiképpen visszaadni tudom .. a vers halhatatlan ereje. 

Napok óta azon töprengék,

Hogy eléd én miképpen állhatnék.

Hogy mondhatnám el mindazt a szépet,

Mit te én értem tettél.

Mikor még kicsi voltam,

S képtelen voltam a szóra,

Kedves mosollyal s pirosló arccal

Rám nevettél, oly lágy hanggal,

Oltalmazó karjaidban boldogan alhattam.

Lassan felnőttem, de te mégsem feletted,

Az emlékeket, melyeket benned elrejtettem.

Kis apró pillanatok lettek,

Nem sokak, de örökre ott lesznek.

Tudom mit érzek, szavakat keresek ...

A feljövő napsugarak, majd elmondani segítenek,

Hisz ők látnak, hallanak téged

Minden reggel, mikor szemeidet reá szegezed.

Akárcsak ők, úgy én is tudom,

Mit szívem mondani kíván ez alkalmon.

Szám szóra áll s hangot formáz,

Hisz te vagy az én édesanyám.

Se szavakba se versekbe nem önthető,

Hogy te nekem vagy mily jelentős.

Hisz e vers most csak neked szól, érted dalol,

Édesanyámnak, ki mindig értem harcol. 

お母さん いつもありがとう。いつも元気になる。