Élettelenül dobogó szívem
Egyszer majd rád talál!
Azon a vérfagyasztó éjszakán
Az élettelen hóvirágok újra sírni fognak.
Megállok ... e kietlen világ oly csodálatos.
Lehunyt szemekkel várom a holdat
A naplemente fényeinek utolsó pislogását.
Megfagy bennem a vér, a halhatatlanságról regél ...
Ezerszínű virágok hullanak a hóra.
Ujjaimmal nyúlok a hófehér dal után.
Hold az ég alatt sír,
Neked adja utolsó hófehér dallamait,
Utolsóként a hófehér éjszakába.
Most meghal létezni a halott szívem
Örökké repülő madár is feltámad egyszer.
Vöröslő vérszagú virágok nyílnak bennem
Neked adom utolsó hófehér rózsaszirmaimat,
Mosolygok arcot melyet megjegyzek.
Örökké hulló hóvirágok, egyszer ...
Csillagokká válnak.
Mondok neked egy igaz történetet,
Vajon megérted-e a hófehér idő múlását
Örökkön-örökké következik ...
Neked kell álmaim virágait vigyázni
E kietlen táj oly kegyetlen.
A lehulló hóvirágok sírnak ...
Égből hulló apró hópelyhek
Hópihék halhatatlan éneke.
Egyszer biztosan csillagokká válnak ...
Egyszer biztosan újjáéledek benned ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése