" Magányos a nappal, magányos az éjszaka, a szemeim már sosem fognak felszáradni. Csak a rosszra tudok gondolni, arra, hogy miért alakultak így a dolgok most is. Mégis reménykedem, talán ha szívemben begyógyul a heg, talán én is boldogabb lehetek ... de addig várok türelmesen. Még van időm, mely e létben kijutott nekem, hát várj meg engem. Mikor majd az én csillagom is lehullik a horizont alá, ott várj meg engem, drága szerelmem"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése