Hiszen az álmaim itt most véget érnek. Mostantól nem fognak rossz álmok gyötörni. A mai naptól kezdve minden más lesz, minden mit eddig nem tudtam véghez vinni, megteszem. S bármi nehéz is legyen, átvészelem, hiszez az én utolsó évem. Az én utolsó évem, melyben mindent beleadok, hogy elérjem a célom, mert a cél itt van előttem, csak kikel nyújtanom a karomat, s jó erősen megmarkolni. Hiszen eddig minden megtettem, igaz? Most már elérhetem a célom, igaz? Én mindent beleadtam, úgyhogy elég lesz már, ugye? Most már pihenhetek, igaz?Hiszen mindent betudtam fejezni, ezért ... ezért ... mehetek a célom felé, ugye? Bőven elég volt. Egy életre elegendő boldogság zsúfolódott bele kicsiny életembe. Az utolsó év, amikor még egyszer mindent beleakarok adni. Ha bár eddig sok minden történt, habár néha fájt vagy néha szenvedtem is, boldog voltam, hogy mindent megpróbálhattam ... mert a célom az volt, hogy boldog legyek ... mert nem voltam egyedül ... de ... mindig elhagytak ...
Álmokat kergettem a hűvös szellővel. Reményeket, melyeket reménytelenül kerestem. De most ebben az évben minden véget fog érni.
Lassú lépteim a tengerparton, a tenger habjai ahogy a lábamat nyaldossa, igen. Elérem a célom. Harcolnom kell, s ha most egyedül is vagyok, én így is erős leszek. Hiszen mindig egyedül voltam. Egyedül harcolni az ősi erővel, kardot rántani majd eléje tartva s remegő lábakkal a szemébe nézni.
Ezzel ér majd véget a lét nekem, mi e földön kijutott. Harcolva, s talán túl sem élve, de megpróbáltam. Lehet hogy alulmaradok, de boldog leszek, hiszen itt járhattam. S boldog emlékeket magamba zárva szállok majd fel a felhők fölé, hol majd magányosan várom a boldog emlékeket. Reményeket, álmokat s vágyakat várva.
私が生まれたかしら。このことをけっしてわかりません。たぶん、
しょう。しかしそれまで、この生活を生き
だろう。
ずっとずっと。。。ずっといつまでも。
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése