不死身の愛 (ふじみのあい) Halhatatlan Szerelem

  Tudom, hogy nem mostanában volt frissítés, de cserébe most rögtön egy versikével kezdeném. Korai esti időkben, mit is választhatnék a gyűjteményemből, egy átlagos vámpír-halandó love story. Jó szórakozást. ^^


不死身の愛 (ふじみのあい)

Mondd miért kínzod magad?
Mondd miért áltatod magad?

E hűvös éjszakán mikor megláttalak
Sötét s mámoros illat vette körül alakodat.
Játszottál velem, mintha nem is élnék
Megbabonáztad testem, perverz gondolatokat keltettél bennem.

Ijedten menekültem karmaid közül
A táj csendje nevetésed tüzével vegyült.

Magam elé bírtam csak nézni,
Hisze izzó tekinteted térdre kényszerít.

Csípős szél fújta izzadó testemet,
S bár melegem volt, a hideg rázott ki tőled.

Megragadtad vékony karomat s magad mögé rántottál
Csillapíthatatlan sikítozás fagyott arcomra.

Átkoztál ... s dühös voltál ... elhalványuló testemért ...
Amiért szívem tagadta az elmúló évek szenvedélyét ...

Kétségbeesetten hajtottad fejed ölembe,
Reménytelen ... ezek az érzések felemésztenek.

Azokban a pillanatokban olyan szomorúnak s magányosnak tűntél.

Remegtem a puszta érintésedtől is,
Most mégis beléd kapaszkodva bújok hozzád.

Magam sem értem, hogy mit művelek ...
Reménykedem ... s várom mikor majd meghallhatom
A virágzó rózsaszirmok éjféli énekét.

Azon a napon majd felébredek a valóságból.
Fájdalmas lélegzetem a hófehér emlékek maradványaiból ...

Nézz csak rám ... mond így szerettél volna látni?
Megtörve s mély sebekkel a szívemben? ...

Fekete hajadat ezüstösre festi az éjvilág ura
Szemeid fénye szíved vágyát sóhajtozza ...

Egy valakit akar csak az örökkévalóság
       utolsó remegéséig látni ...
Együtt leszünk míg sötét lelkünket fel nem
       emészti a vérvörösen izzó hold pillantásai ...