Mikre nem képes egy kis magány, ablakban ülve a csillagos eget kémlelve, na meg egy kis Vampire Knight OST = újabb versike.
Vérző vámpírszív
Havas éjszakán, ha mardos az éhség
Csak nézek a vöröslő csillagos égre,
S szívem minden bűne kitárulkozik.
Ha majd rátalálok valódi énemre,
S ha majd lesz kivel őszintén beszélnem,
Tudom jól ... nem küzdhetek örökké.
A vér édes csábítása, az élet kegyetlensége
Egyszer majd belátom mindezeket.
S a halál gyönyörűsége ölel majd át.
Megértem, hogy tagadtam létezésem,
De álmaim itt nem érnek véget.
Sötétség gyermeke vagyok, de nem bánom.
Fényes nappalon, ha régi családomra tekintek
Elfeledett sebeim felemésztik lelkemet
Kegyetlen gondolat fordul meg fejemben.
Milyen is lenne ha nem lennék egyedül?!
Ha lenne kivel megosztani sötét bűneimet.
Ha közelemben tudhatnám őket.
Hát ez lennék én?? ... egy vérszomjas és önző szörnyeteg?
Nem törődve mások érzéseivel, rántanám őket az örök létbe.
Hiszen tudom, magány s vércseppek kísérik létezésem.
Ez az én titkom, melyet senki sem ismerhet.
Emlékeim arról a vérfagyasztó éjszakáról,
Vöröslő karmazsin árasztotta el az eget ...
Vérben úszott élettelen testem ...
Végre magamhoz térek ...
S szomjazok a vérre ...
Holttestek lában alatt,
Patak vize vérben úszva.
Szemeim könnyeznek ennyi gyönyörűség láttán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése