Már vége felé jár e halovány létem,
Álmaim hullanak alája, mint apró hópelyhek.
Küzdök s harcolok e láthatatlan erő ellen.
Mindig talpra állok s kardom kezembe veszem,
Ő mégis, mégis mindig a földre fektet engem.
Élni akarok, remények élednek bennem,
Pont úgy, mint a lehulló hópihék.
Én is élni s tündökölni szeretnék ...
Álmaim vannak, tettre készen,
Küzdeni s igen, harcolni, harcolni kell,
Felemelem ezüst kardom, hisz ez az én fegyverem,
Vöröslő hold, ott fent a csillagos égen,
Kérlek, hallgasd meg amit suttogok néked.
Adj erőt, kitartást s jó szerencsét,
Hogy mit szívem vágy, beteljesedjék.
Tudom, nagyot kívánok én tőled,
Mégis, hű szívem csak téged szeret,
Szemeim az égen ... csak téged keres,
Mosolyom, ha meglát ... csak a tiéd,
Ujjaim, ha hozzád elérhetnének,
Ha szívem hozzád közelebb lehetne.
Ha könnycseppek gyűlnek szemeimben,
Látványod jobb kedvre derít engem.
Ez az egy nagy álmom van csak nekem,
Szívem vágyok arra a távoli s csodás helyre ...
Hát kérlek, valahogy teljesítsd nekem,
Hisz lelkem ott igazán boldog lehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése