Lassan beesteledik a hűvös táj,
Halovány fellegek suhannak felettem.
Itt vagyok, közel az éghez,
S közben a szellő cirógat gyengéden.
Sötétbe borult a környék,
Az égen két csillagos fény.
Kacéran mosolyognak felém,
Mintha azt mondanák "Jó éjt".
Lehunyom szemeim, imádom e rejtett kincset,
Mi oly sokak számára láthatatlan.
Az apró fellegek, mik repkednek az égen,
A szellő, mely halkan suttog te néked.
Hát halld meg e sohaország hangját,
Ne kételkedj, hisz téged vár e világ.
Tárd ki kezeid, suhanj a szelek hátán.
S sose mond, hogy nem láttál még csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése