今天気が少し悪いですのが、大好きです。あなたもこんな天気が好きですか。
わたしあいかわらずへんなことをかきます。この気持ちはちょっとへんな気持ちと思います。どうしてのかなあ。分からない。
Estefelé járt az idő, s lassan megszólalt egy égi szó. Csendben figyeltem a sötétedő fellegeket, miként folynak egybe a lemenő nap fényeivel. Csupán magam voltam egyedül, mégsem éreztem magam oly egyedül. Hisz felettem voltak a harmatgyenge vattapamacsok s a szél kergette őket oly fáradhatatlanul. Kikerekedett szemekkel lestem hogyan kavarognak s mesés formát miként alkotnak ... varázslatos, hogy ennek én is tanúja lehettem.
Nem tudom meddig is figyeltem őket, csak azt vettem észre, hogy a tájat sűrű szürke fátyol borítja el. A szél is megemberelte magát, harcolt, küzdött a felkavarodott levelek hadával.
Hátam mögül különös hangot hallottam, s az az érzés, mely ott elkapott, még most sem világos. Hiszen alig hallatszott valami, de én mégis lassan hátra fordultam. Esőfüggöny ereszkedett alá, mintha csak maga a szél húzná maga után. Észre sem vettem, de én máris alá kerültem. Áztattak a hűvös angyalkönnyek, mikor valami itt belül azt súgta nekem, "fordulj meg", s a szivárvány szele hintett meg. Szikrázott, fénylett a késő napfényben. Vártam, hátha megláthatom azokat a különös lényeket, kik a szivárványhídon át járnak-kelnek. Tudtam, én most itt ennél a szivárványnál nem fogom látni őket, engem mégis a boldogság mámora öntött el.
Mielőtt még regényt írnék, s elmenekülne a közönség, a megörökített képeket így most közzé tenném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése