Elmúlás

Tovatűnt, elmúlt már nincs meg az a régi pillanat,
Mely emlékeztetett arra, miként jött el a holnapi nap.
Emlékszem, halvány múlandó emlékfoszlányok,
Most is látom, bár tudom, ez már csak álom,
Nem látom már azt, ami volt, már nincsen, rég elmúlt.
Lehet hogy sosem történt meg, s csupán elmém játéka,
Játszadozik velem, néma őrületbe kerget az a pillanat,
Mely ha nem lett volna, talán jobb is lett volna,
Nem fájna, kínozna emléke, s fojtogatna hiánya,
Csupán nem lenne, s ez a fájdalom is alább hagyna.
Tudom, pusztán merengő s múló pillanatok ezek,
Melyek nemsoká eltűnnek, s nem fog emlékezni rá senki sem,
Egyáltalán lesz-e valaki, ki elméjében megmaradnak-e ezek,
Ezek az apró kis monológok, vagy ennyi volt??
S talán minden próbálkozás hiábavaló?
A küzdés, az álmok, már világos,
Minden elmúlik, az álmok fénye,
Az út láthatára ködbe veszett,
Hát egyedül megyek,
Nem félek, lépkedek,
Alagút végét már látom,
Fényt követve kijutok.