Kocsmadal

Szédülök s visz a fejem,
Lehet berúgtam de már nem emlékszem.
Homályos foltok rémlenek csupán,
Mintha láttam volna Halálkaszát.

Furcsa lények repkedtek velem szemben,
Lehet hogy csak E.T. kelt életre.
Nem értettem mit makognak azok,
Furcsa halandzsa volt azt már tudom.

Mikor magamhoz tértem, sehol egy árva lélek,
Kezemben egy törött üveg
Mindenki eltűnt, nem volt sehol,
Csak a zenegép üvöltött de nagyon.

Az utcára lépve fura fehér csuklyás alakok
Méregettek, mint valami kiállított vadállatot,
Kérdeztem hát, mit bámultok, feleljetek,
De csak néztek félelmetesen.

Körbevettek fehér alakok,
Vértócsában tükröződött alakom,
Kezemben szabja, számban cigi izzott,
De haverok keltettek, ne az asztalon szédelegjek,
Ez aztán jó buli volt, ismételjük meg a jövő szombaton.