Vérvörösbe burkolodzott e forró este,
Fojtogató levegő, mely nem hagy élnem.
Csak nézem a dermedt világot körülöttem,
Vajon én is erre a sorsra születtem?
Vajon mi eddig küzdött bennem, csupán képzelet?
Nagy álmok s célok, mik bennem léteznek,
Remélem ezek soha el nem tünnek.
Még ha a világom darabokra hullik is szét,
E álmokat soha nem feledve, megőrizvén
Erejüket, születek ujjá ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése