" Felragyogott az ezüstös hold fénye,

Szememet lehunyva már érzem,

Felpezsdül nyughatatlan testem,

Sötét éjszakában csupán csak szemeim izzanak fel.

Arra várok, amire mindig egy ilyen éjszakán,

Az ösztöneim mámora, mi magával ránt,

E érzés miatt vagyok oly nyugtalan,

Hát jöjj, te gyanútlan áldozat,

Ösztöneim már csak terád várnak. "