2014. március 31., hétfő

Hold dala

Álmomból ébredvén, nem látom tisztán, mi ez most éppen,
Álom tengerén járok-e vagy sem, hol van e világ küszöbje. 
Halovány árnyak ringatóznak előttem, mintha ködbe burkolódzna e világ,
Hunyorogva kémelek, vajon mit rejt e sűrű felhő, mely itt vonulgat.
Közelebb merészkedvén, félelemtől ittasan, s mégis kíváncsian,
Megdermedvén attól mi szemem elé tár e furcsa álomvilág. 
Ordasok vonyítanak, mint űzött vadak, kiket kerget förtelmes szörnyeteg.
Hallván e keseredett hangot, kábultan révedek a messzi távolba,
Hol toportyánok hada fülel, szagol, hisz észrevettek valamit irányomba.
Felém néznek, vicsorognak, hisz érzik szagukat, de nem személyem az.
Nagy léptekkel tapossák az avart, hol még nem rég én kúsztam,
Mostan is csak lapulok, lehullott lombokba temetve magam. 
Nesztelenségbe burkolódzott a táj, még egy faág se reccsen a mancsok alatt,
Csak a szél szele súgja meg, készül valami most itten. 
Hát figyelj jól, mert lemaradsz róla, 
Mikor a szél hárfája az utolsó dallamot is elfújja,
Akkor jó elő, minden mi eddig álcázva volt, hol ősi dallamok szóltak rejtve,
Hisz eddig nem láthattam, szemem fátyollal fedve,
Most lekerült róla e maszk, szemem látványát alig hiszem. 
Ordasok hada áll előttem, magasabbak mint a fejem,
Tekintetük tisztelettel teli, mintha fejemben hallanám gondolataikat.
Szavuk fejemben cseng, nyüzsgő s aggódó, mint valami pillangó had.
Fejüket idegesen felkapván a sűrű rengetegbe figyelnek,
Értem szavukat, mik fejemben kuszálódva keringenek,
Itten mondja a farkas, ottan a vámpír,
Vére hullik alája most, kiben halandó vér kering. 
Farkasok elém vetik magukat, noha tudják miféle faj e ellenség,
Ők maguk kevesen vannak, én magam meg túl gyenge lennék.
Észre sem veszem miként tőr ki a harc, csak üvöltés és vonyítás, 
Ordas falka oltalmazó lánca nincs többé, ők maguk adnak át,
Előttem e ellenség, kinek ruhája koromsötét, csak arca s keze falfehér.
Elém lép, látom arcát, mely sápadt mint a hold, szemei mint a vérem,
Melyet kiszív nyakamból, melybe mostan mélyeszti szemfogai hegyét,
Kihűl testem, nincs több fájdalom, egy valami vár csak ... az öröklét. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése